Nyolcvanig még nem parázok. Kilencvennél ellenőrzöm, hogy be van e csukva az ajtó. Száznál már a kasztni zörgését rosszabb hallgatni, mint eredetiben Enrique Iglesiast. Száztíznél elmondok egy miatyánkot. Százhúsznál olyan érzésem van, mintha egy repülő porszívón ülnék. Százharmincnál izzadok, a szívem majd kiugrik. Százhetvennél... százhetvennél szerencsére felébredek, és boldogan konstatálom az ágyamban, hogy minden testrészem megvan. Na de a történet egészen máshol kezdődött: A próbaúton a Trabi végig éles vijjogó hangot hallatott, a kormány meg úgy nyikorgott, akár ócska szekrény, de ezeket leszámítva az autó nem tett rám rossz benyomást. Az eladó egy idős papa volt, így végül egymás tenyerébe csaptunk, és megalkudtunk kemény 180 ezer forintban. >> Folytatás